Sokszor hallom a kérdést; tömegkályhát is építesz??
Hmm... ha építek 1 tonnás vagy nehezebb cserépkályhát, akkor az tömegkályha? És ha kissé nehezebb és téglából van??
Nos, mit takar a kissé pontatlan "tömegkályha" megnevezés?
Általában
azokat a fatüzelésű, adott helyszínen, egyedileg épített berendezéseket
nevezünk így, amelyek tömör tégla köpenyfallal és ettől többé-kevésbé
független samott tűztérrel, maggal rendelkeznek. Lehet egy- és kéthéjú
kivitelű, a téglák lehetnek élükre állítva vagy fektetve. Megjelenésük
tekintetében leginkább a vakolatlan kivitel megszokott. Szűkebb
értelemben a finn és dán kamrás, ellenáramú kályhákat
sorolhatjuk ide (lásd: Lars Helbro munkássága). Kezdetben és eredetileg
olyan északi tájakon épültek, ahol inkább könnyűszerkezetes házak
(faház) fűtését kellett megoldani. Olyan berendezésre volt szükség,
amelyik nagy tömegével hosszú időn keresztül tudta pótolni a főfalak
gyengébb hőtároló kapacitását.
Lássuk, mit várhatunk egy ilyen berendezéstől:
A
kályha tömege (~2—5t) jóval meghaladja egy középnehéz építésű
csempekályha tömegét. A nagyobb felhasznált tömeg, azaz anyagmennyiség,
nagyobb hőtároló kapacitást jelent hosszabb felfűtési idő mellett. Az
ilyen felfűtött kályha felületének hőmérséklete (átlag ~60oC) alacsonyabb mint a cserépkályhánál megszokott, a hőleadás viszont egyenletesebb és hosszabb.
Fontos,
hogy hatásfok - véleményem szerint a legfontosabb tulajdonság -
tekintetében a kamrás, ellenáramú hőtároló semmivel sem jobb mint egy
járatos, vagy harangrendszerű (cserépkályha, téglakályha). Eredetileg
egyik kamrás hőtárolójú kályha sem rendelkezik a tűztér oldalfalán
történő levegőbevezetéssel, a fa többnyire rostélyon ég, ritkábban tömör
tűztalajon. Gondos tervezéssel, építéssel és használattal(!) egy járatos vagy harangrendszerű középnehéz
kályha (csempe, tégla) biztosan 80% felett teljesít, nem ritka a 82-86%
sem, ami kevésbé mondható el a kamrás hőtárolójú, ellenáramú kályhák
többségéről.
Egy
téglából, samottból épült dán vagy finn ellenáramú kályha hatásfoka
74-82% között lehetséges, vagyis alapesetben a kályha ezen értéke nem
rossz, de nem éri el a minimálisan szükségesnek tartott 78%-ot. Ezek, és
sok más téglakályha is, általában a berakható famennyiség felénél
működnek a magasabb értéken, ezért nem használva ki a teljes tűzteret
kétszeri rárakásra van szükség. Ez a használó részéről fokozottabb
odafigyelést igényel, hiszen első begyújtáskor a tűzteret nem rakhatja
tele fával, de 1-1,5 óra múlva ismét tenni kell a tűzre. * Könnyen
átlátható, hogy egy ilyen módon használt kályha felfűtésére több időt
fordíthatunk, adott esetben akár 3-4 órát is, míg hosszabb hőtartási
időt, egyenletes hőleadást kapunk eredményül. A viszonylag alacsony hatásfok miatt több esetben segédkéményt építenek a hőtároló után - néha fűtött ülőpadkát alakítva ki.
Egyhéjú
vakolatlan kályha esetében a hőhatásnak leginkább kitett részeken vagy
körben a kályha tetején várhatóan repedések jelennek meg. Ez ugyan
többnyire csak esztétikai hiba, mégis sokakat zavar.
Számolnunk
kell a nagyobb tömeg miatti terheléssel is. Nem biztos, hogy minden
födém elbírja, illetve sokszor jóval komolyabb teherbírású alapozás
szükséges.
Téglakályha:
Tapasztalatom
szerint, egyes esetekben, a külsőre igen hasonló téglakályhákat is
"tömegkályhának" nevezik, noha ezek belső felépítése inkább a
hagyományos járatos kályhákéhoz hasonlít.
A
tégla köpenyfallal épült kályha használati módja megegyezik a
cserépkályháéval. Míg felfűtve felületi hőmérséklete alacsonyabb,
hőtartása hosszabb idejű. Építése először olcsóbbnak tűnik mert a
csempekészlethez képest jóval alacsonyabb áron vásárolható a tégla.
Ugyanakkor az építési mód szerint a járatok utóbélelésére felhasznált
samott költségesebb és az építés lassabban halad. Téglából építkezve
bonyolultabb alakos forma is építhető, a falba díszítés is behelyezhető,
és a későbbi vakolás során még mindig marad lehetőség egyedi
formák kialakítására. Nagyon fontos a megfelelő minőségű tégla
kiválasztása; mind új, mind bontott esetében csak a jól bejáratott,
ismerten jó minőségű, nagy szilárdságú gyártmányokat szabad használni.
Élettartam
tekintetében egy jól megépített kályha esetén legalább 20 évvel
számolhatunk - megfelelő használat és a szokásos időszakokban való napi
fűtés mellett. Fontos tudni, hogy téglából készült és béleletlen kályha
anyaga bontás után már nem használható fel ismét, új téglákra van
szükség. Ezzel szemben egy új csempekészletből akár 3 (egyes esetekben
több) alkalommal is építhető kályha.
Összegzésül:
Azt gondolom, hogy a dán és finn ellenáramú ("tömeg") kályha a nagyobb tömeg, szokatlan megjelenés, a hosszabb és egyenletesebb hőleadás (és élettartam) tekintetében nyújt többet. Hatásfoka némi odafigyeléssel egyenértékűvé tehető más jól megépített csempe- és téglakályhákhoz.
Úgy érzem, hogy a divatos "tömegkályha"-igény inkább a jobb reklámfogások miatti ismertség és némi egzotikum miatt ébredt fel. A modern, kiváló hőszigetelésű házakban előnyei kétségtelenek, mert az egyenletesen visszafogott és hosszú idejű hőleadás miatt nem lép fel túlfűtés, tehát az egyedüli fatüzelésű megoldás lehet.
Ugyanakkor egy modern tűztérrel rendelkező, jól megépített, szépen vakolt téglakályha méltó és hasznos dísze az otthonnak, gazdaságosan környezetbarát működésével hozva egészséges meleget.
*Libik András: Fatüzelésű épített kályhák, Terc KFT. Budapest, 2011.
