VÍZTERES KÁLYHA?

Manapság sokat hallunk a vizes betéttel készülő csempe- vagy téglakályhákról. Baráti, ismerősi körben egyre többeknek van ilyen, engem is megkeresnek néha ilyen kályha építésének szándékával. A tapasztalatok eltérőek, van, aki esküszik előnyeire, de olyan tulajdonossal is találkoztam, aki elátkozza a pillanatot mikor ilyet rendelt.
Ebben az írásban a tisztánlátást próbálom segíteni, felsorolva előnyöket, hátrányokat, nem titkolva el, hogy jómagam kevésbé pártolom az ilyen berendezéseket.



Lássuk először az előnyöket:
  • Akár az egész lakás fűthető egy kályhával.
  • Csak egy helyen termelődik piszok, hamu.
  • A lakás távolabbi, zegzugus részeibe is könnyebben eljut a meleg. Ez főleg többszintes lakásokban számít.
  • Elegendő egy kémény az egyetlen cserép- vagy téglakályhához.
  • A meglévő fűtésrendszerre illeszthető, ezért olcsónak tekinthető.
A hátrányok:
  • A szakaszos üzemű berendezésből folyamatos üzeműt csinálunk. Az ilyen berendezés kevésbé kályha, inkább kazán. A kályhánál megszokott fűtési idő megnövekszik; belátható, hogy ugyanakkora tűztérrel jóval több légköbméter kifűtése több időt vesz igénybe. A kályha teljesítménye nem elegendő egy egész lakás teljes kifűtéséhez.
  • Jelentősen megnő a tüzelőanyag-igény és többet kell foglalkozni a tűzzel (bár ez utóbbit jónéhányan szeretik).
  • Jelentősen csökken a falazat hőtároló képessége. A kályha csak a tüzelés ideje alatt és utána talán még 2-3 óráig meleg. A kellemes, egészséges sugárzásos hőleadást a radiátorok konvekciós hőleadása váltja fel.
  • Mérésekkel igazoltan alacsonyabb a hatásfok, amely még kályha üzemmódban (vízoldali teljesítménykivét nélkül) sem éri el a hagyományos kályhával elérhetőt. Ez főleg a nagyobb tüzelőanyag-fogyasztásban mutatkozik meg. 
  • Bonyolódik a gépészet; vagy nyitott fűtési rendszer, vagy zárt rendszernél bonyolult védelmi berendezések szükségesek a biztonságos működéshez. Ami bonyolultabb, könnyebben válik működésképtelenné.
  • Villamos áram nélkül ilyen kályha a szivattyú áramigénye miatt nem fog működni. Természetesen, akinek van szünetmentes tápegysége vagy házi napeleme akkumulátorteleppel mentesül az esetleges (viharok miatti...!) áramkimaradás kockázatától.
  • A füstgáz túlhűlésének lehetősége megnő, amely kátrányosodást okoz a kéményben, de sokszor már a kályha járataiban is. Az átfoltosodott, büdös kályhacsempék nem tisztíthatók, a kémény belső falazata pedig csak költséges eljárással tisztítható, vakolható újra, egyébként bontás, újjáépítés szükséges.
  • Csökken a tűztér hőmérséklete...



A hátrányok között utolsóként említettet érdemesnek látom kiemelni.
A kályhák működését, fejlesztését vizsgáló kutatások rendre azt a következtetést vonják le, hogy a cserép- vagy téglakályha jó hatásfokú működéséhez, az alacsony tüzelőanyag felhasználáshoz és károsanyag-kibocsátáshoz magas tűztérhőmérsékletre van szükség. Ez többek között úgy érhető el, hogy a cserép- vagy téglakályha tűztere oldalfalon történő égésilevegő-bevezetéssel rendelkezik, a tűz sima tűztalajon ég, rostély nincs benne. Az oldalfalon történő levegőbevezetés még megoldható lenne vizes betét használata mellett is, viszont a tűzteret körülvevő, vagy felette lévő vizes patkó használata esetén a víz hűtő hatása kikerülhetetlen.
Úgy gondolom, hogy egy fával, mint megújuló energiaforrással működő cserép- vagy téglakályha feladata, hogy a tűzifa kivételével más energiaforrástól függetlenül működjön. Amennyiben vizet keringtetünk már elektromos áramra is szükség van, néhol pedig a biztonsági rendszer működéséhez hálózati víznyomásra is.  
Ezért ahol lehet, azt javaslom, hogy a meglévő legtöbbször gázkazán-padlófűtés-radiátorok rendszert hagyjuk érintetlenül és épüljön kiegészítő vagy teljes fűtésre egy önálló csempe- vagy téglakályha. 

Találkoztam olyan kétszintes házzal, ahol a tervezéskor nem gondolták át eléggé, hogy miként fogják fűteni a helységeket. Egyetlen kémény készült (14x14cm), amelyre a földszinten egy kandalló volt kötve, ez némi visszafüstölés mellett többé-kevésbé biztosította az alsó szinten lévő konyha-nappali és fürdőszoba fűtését. Mivel a felső szintet ritka és főleg nyári használatra tervezték, ott nem volt szükség erre. Azonban az igények változásával jó lett volna ott is kialakítani fűtést. Történetesen olyan helyre épült a ház, ahol gázvezeték hírét sem hallották.
Ebben az esetben a szilárd, megújuló tüzelőanyaggal - fával - működő berendezések közül az egyedül javasolható teljes fűtést biztosító rendszer a vízkeringtetéssel működő radiátoros, hőközpontja kazán vagy vízteres kandalló. A megvalósításnak pedig egyedül a viszonylag szűk keresztmetszetű kémény szab korlátokat.

Újabb tanulság; a tervezéskor jól átgondolandó, hogy hol lesznek a kályhák, idejekorán gondolva a megfelelő kéményekre és az alapok teherbírására is. Nagyon hasznos, ha a fűtendő szomszédos helységek közé falnyílás készül, később majd abba kerülhet a kályha. Ha végiggondoljuk, nagyon sok lakás kifűthető lenne kettő, esetleg három kályhával - ha megvan hozzá a kémény.
Bizony eleink előrelátóbbak voltak; szinte minden régi, gázfűtés elterjedése előtti időkből származó házon a legjobb helyen ott van a megfelelő számú kémény. Kérdés, milyen állapotban - de a többnyire alapos munkavégzés még manapság is érezteti áldásos hatását.