A KÁLYHA HASZNÁLATA

C S E M P E K Á L Y H A   H A S Z N Á L A T I    Ú T M U T A T Ó

(Fatüzelésű kályhára)

A csempekályha szakaszos üzemű berendezés, működése során nincsenek állandósult állapotok. Hőleadása legnagyobb részt sugárzással történik. A kellemes hőérzet, az igen jó hatásfok, az energiahálózatoktól való függetlenség és a kezeléséhez szükséges viszonylag rövid idő teszik vonzóvá ismerői, használói körében.

Az újonnan elkészült kályhában nem szabad egyből nagy tüzet rakni. Az építés során nagy mennyiségű víz kerül be, ami nagyrészt a kéményen keresztül távozik. Ha idő előtt begyújtunk, a keletkezett vízgőzt a kályha járatai esetleg nem tudják elvezetni, kályharobbanás következhet.

A szárítás könnyen megoldható nyáron meleg időben, mikor elegendő nyitott ajtóval magára hagyni a kályhát, s magától kiszárad. Még ilyenkor is célszerű az első begyújtásokat kis tűzzel kezdeni, fokozatosan növelve az adagot.

Egyébként szárítófűtésre van szükség. Ez úgy történik, hogy papírral, száraz gallyakkal, hasítékkal kisebb tüzet rakunk és ezt nyitott ajtó mellett elégetjük; a tüzelő- és levegőztetőajtó a tüzelés befejezése után is maradjon nyitva. Ha ezt naponta több alkalommal megismételjük, gyorsabban szárad a kályha.

A nedvességtartalom ellenőrzéséhez támpontot adhat a tüzelőajtó belső öntvény részén vagy az ajtókeret belső felületén lecsapódó pára. Ezt minden szárítófűtés elején megfigyelve viszonylagos képet kaphatunk a száradás előrehaladásáról. Ez a páralecsapódás azonban nem minden esetben történik meg, kezdeti hiánya nem jelenti a kellően kiszáradt állapotot.

Tüzelőanyag

Csempekályhába száraz, kemény méretre vágott és hasogatott tűzifa való.

Nagyon fontos a nedvességtartalom csökkentése, ideális a légszáraz állapot elérése. A frissen vágott fa igen sok vizet tartalmaz, az ilyen lassan gyullad, senyvedve ég, a víz elpárologtatásához pedig jelentős hőmennyiségre van szükség.

A rosszabb hatásfokú égés következménye az alacsonyabb hőmérséklet, nem melegszik eléggé a kályha illetve ugyanolyan hőmérséklet eléréséhez több fára van szükségünk.

Ha a füstgáz hőmérséklete a járatokban vagy a kéményben a harmatpont alá csökken, az abban lévő gőz kicsapódik. Ez a nedvesség a kályha vagy a kémény falán a füstgázban lévő anyagokkal együtt savas közeget alkot, ami roncsolja ezen falazatokat. Ennek kísérőjelensége a kátrányosodás, mely kellemetlen szaggal, később a kályha vagy kémény falán jelentkező foltosodással jár. Az ilyen foltosodás és szag csak bontással és új anyagokkal történő átépítéssel szüntethető meg, mind a kályha mind a kémény esetében.

A tüzelőt érdemes tavasszal, vagy nyár elején beszerezni, fedett szellős helyen felvágva és hasogatva tárolni. Ilyenkor 1-2 év száradási idővel számolhatunk az elhelyezés körülményeitől és a kezdeti nedvességtartalomtól függően. Ha van rá lehetőség, a legmelegebb nyári napokban a kert egy napfényes részében, s déli oldal felé tájolva, a legnedvesebb hasogatott tűzifa is 1-2 hónap alatt kellően kiszárad. Természetesen ilyenkor eső ellen mindenképp védeni kell a sarangot. Télen a fedett helyről behozott fa is lehet nyirkos, célszerű néhány nappal korábban meleg helyre hozni.

A kályha nem szemétégető!

Semmiképp se használjunk festett, ragasztózott vagy egyéb vegyi anyagokkal szennyezett tüzelőt, pozdorját, műanyagbevonatú faanyagokat. Ezek tartós használata erősen igénybe veszi a belső falazatokat, gyorsabb elhasználódást, kellemetlen szagot vagy a csempe foltosodását eredményezi. Szintén nem való a kályhába kerti nyesedék, lomb, vadgesztenye, tuja ágak, dióhéj vagy tűlevelű gallyak. Ezek esetében a keletkező nagy mennyiségű pernye a járatokat eltömheti, olyan helyeken rakódhat le, ahonnan csak bontás során lehet kitakarítani, vagy a megnövekedett füstmennyiséggel nem tud megbirkózni a járatrendszer.

  

Tüzelés a kályhában

Ha már megvan a (lég)száraz tűzifa, először a vastagabb darabokat érdemes betenni, mégpedig állítva a tűztér hátának támasztva. Figyeljünk a méretére; ha hosszabb mint 30-33cm nem baj, mert a legtöbb tűztérbe állítva befér, ha viszont túl vastag, akkor lassan ég ugyan, de alacsonyabb hőmérséklet keletkezik. Célszerű legfeljebb 15cm-es vastagságúakat válogatni, az ennél vastagabbakat tovább hasítani.

A tüzelőajtó felé haladva jöhetnek a vékonyabbak, szintén állítva. Közvetlenül az ajtó elé kerüljön a gyújtós. A tűz égése az ajtótól hátrafelé vagy felülről lefelé előnyös.

Átmeneti időben előfordulhat, hogy nehezebben gyullad meg, noha az anyag kellően száraz. Ilyenkor a kémény belsejében uralkodó hőmérséklet alacsonyabb mint a külső környezeti, ami a kéményben lefelé áramló levegőt eredményez (megfordul a huzat). Ha ilyenkor a tisztítóajtón keresztül kevés papírral, gallyakkal tüzet csinálva bemelegítjük a kéményt, egyből könnyebben gyullad a tűztéri rakás.

Minden kályha másképp működik, érdemes kitapasztalni a sajátunkat.

Tűzgyújtáskor az alsó ajtó (ha van) legyen csukva, célszerű csak a tüzelőajtón keresztül adni levegőt.

Ha meggyulladt a tűz, az alsó ajtót is érdemes kinyitni – csak Biotűztérnél - hogy a tűztér oldalfalain keresztül áramló levegő növelje az égés hatásfokát. Ez általában önmagában elegendő lenne, de az elsődleges égés a fontosabb, ezért a tüzelőajtót résnyire célszerű nyitva hagyni. A kissé nyitott ajtón áramló levegő tisztán tarja az üveget is.

Amennyiben a tűz lüktetését tapasztaljuk, növeljük a beáramló levegőt.

Nagyobb tűz - több levegő. Kisebb tűz - kevesebb levegő.

Ahogy a vastagabb hasábok is áttüzesednek, ahogy egyre jobban leég a tűz (1-1,5 óra elteltével), lehet a levegő mennyiségét felül és alul is fokozatosan csökkenteni. Érdemes időnként ránézni, esetleg megkotorni. Nem jó, ha az ajtót piszkálás, rárakás okán többször nyitogatjuk mert ilyenkor mindig hidegebb levegő áramlik be, ami jelentősen hűti a tűzteret.

Végül mikor már csak parázs van és megkotrás után sem lángol fel – akkor és csak akkor! - teljesen le lehet zárni a kályhát, az egy darabig még tovább melegszik.

Egy jól működő kályha ily módon használva 10-12, de akár 24 órás ciklusokban működtethető egy adag tüzelővel.

A korai lezárás következménye lehet a kályharobbanás, melyet a keletkezett füstgáz túlnyomása, és a hozzá szükséges hőmérséklet okoz.

A hamut elegendő akkor kilapátolni, mikor a süllyesztett tűztalajon már 5-6 cm vastagságban összegyűlt.

A megfelelő mennyiségű levegővel működtetett kályha tűztérfala világos szürke színű, a tüzelőajtó üvege pedig csak 2-3 tüzelés után szürkül. Sötétebb szín, gyorsabb kormolódás esetén szinte biztos, hogy kevés levegővel, alacsonyabb hőmérsékleten, tökéletlenül égett el a fa.

A fentiekből jól látszik, hogy a gyakori rátétel, folyamatos fűtés nem célravezető, sőt a kályha túlfűtését eredményezheti, viszont a kályhát magára hagyva sem használhatjuk eredményesen és biztonságosan; a tüzelés során egészen a lezárásig felügyeletet igényel.

Hasznos ha tudjuk...

A csempefelület legnagyobb megengedett hőmérséklete 120˚C. Téglakályhánál 80˚C.

A legmelegebb részek jellemzően a tüzelőajtó feletti és a tűztér mögötti csempék, felületek. Légréses építési mód esetén ezen részek melegedése később történhet, mely a tüzelés során kiegyenlítődik.

1KG fa eltüzeléséhez 4,2m³ levegő szükséges, mely független a fa fajtájától. Egy alkalommal 10-15 Kg fa is bekerülhet, a légfelelsleg-tényezővel is számolva a szükséges levegő akár kétszeres is lehet s csak ez biztosítja a kályha megfelelő működését.

A csempekályha, téglakályha kevésbé alkalmas hosszabb ideje fűtetlen helyiségek gyors felmelegítésére.

Törekedjünk az egy adaggal történő felfűtésre. Lehet betenni 40-50cm hosszú hasábokat vagy rakhatunk fát a rakat tetejére is, de ha ez nem elegendő, minél kevesebb rárakás is lehetséges.

A felmelegedett csempefal elemei egymástól eltávolodnak, a fugák mentén  repedések lesznek. A jelenség a kályha kihűlésével megszűnik.

Egy kályhát két dologgal lehet - igen hamar - elrontani:  túlfűtés és korai lezárás.

Biotűztérnél alkalmanként a tűztér oldalán és/vagy a hátfalon található levegőbevezető nyílások tisztítása szükséges, ez leginkább egy használt fogkefével végezhető. Ha lehet, inkább a tűztér felé húzzuk a piszkot.

A tüzelőajtó üvegfelületének tisztítása szobahőmérsékleten puha, nedves ronggyal végezhető; esetleg üvegtisztító szer segítségével.

Kerüljük a csempefelület fémes, kemény tárggyal való tisztítását, kaparását, óvjuk a mázas felületeket az ütésektől. A mázfelület karcolódásai, lepattogzásai később eltüntethetetlenek vagy nehezen javíthatók.

Vakolt téglakályha külső felülete a későbbiekben meszeléssel felújítható.

Használatból és építési hiányosságokból eredő hibák a kályhán

Jól látható a felső sor kátrányosodása. Vizes fa és építési hiba okozhatja.

Kályharobbanás után megnyílt fugák, kifüstölés, repedt sarokcsempék.